Luis Figo napjaink egyik legtechnikásabb és legjobban cselezõ középpályájása, s alighanem a balhátvédek hálát adnak Istennek, hogy már 32 éves, s nemsokára visszavonul... A híres portugál "Aranygeneráció" tagjaként tûnt fel az 1991-es ifi-VB megnyerésével, s jutalmul még abban az évben bemutatkozhatott a portugál nagyválogatottban Luxemburg ellen, mindössze 19 évesen! A luzitánok elhibázták a 94-es és a 98-as VB-t, de ott volt a 96-os és 2000-es és 2004-es EB-n is (a középsõnek õ volt a második számú középpályása Zidane mögött - ki gondolta volna akkor, hogy valaha együtt játszanak majd, ráadásul a Realban!), s a 2002-es VB is (le)szerepelt a luzitánokkal, pedig éremesélyesnek számítottak az elõzetes latolgatásokban - igaz, a franciákkal és az argentinokkal együtt:). Ha minden igaz, az idei EB után lemondja a válogatottságot.

A 11 éves, szõke(!!!!) rágógumi- és kólaimádó kisfiú kedvenc klubjában, a Sporting Lisszabonban kezdett el focizni, s hihetetlenül fiatalon, már 16 évesen bemutatkozhatott a nagyok között! Ekkor már 1 éve a felnõttekkel edzett... Elsõ klubja egyébként az érdekes nevû Rágógumi FC volt a Cova de Piedad nevû kerületben felnõtt srácnak, aki az iskolában is remekül tanult. Apjával, Antonioval együtt járt a helyi Sporting meccseire. Példaképei Futre, Oceano, van Basten, Jordao és Cahalan voltak. Érdekes módon a bolondok napján debütált a Maritímó ellen, s ezt még kettõ fellépés követte. Elsõ edzõje valami Queiróz volt... Ekkor már a portugál ifiválogatott tagja volt: 1988-1991 között ifiVB-t, EB-t, EB-ezüstöt és VB-bronzot seperhettek be! Társai közül ma is az a válogatottban Rui Costa, Abel Xavier (elõbbit Zidane érkezése elõtt, utóbbit 2003 végén hozták hírbe a Reallal), a marcona Jorge Costa, Peixe, Vítor Baia, Fernando Couto és Joao Pinto volt. J. Pinto szintén korán kezdte az ipart, 15 évesen már apa volt...

 Szinte csodával határos, hogy igazából csak 1991-re lett állandó tag a Sportingnál, akkor viszont annyira, hogy a válogatottnál is számításba vette bizonyos Carlos Queiróz - honnan is ismerõs a neve? A Sportingnál edzõje volt Bobby Robson, Peres és a magyar Mészáros Ferenc, a kitûnõ kapus, aki 1982-ben a VB-n védte kapunkat. Nem voltak rosssz csapattársai: a bolgár Balakov, a lengyel Juskowiak, a holland Stan Valckx. Elsõ és egyetlen hazai titulusát a hosszú, lobogó hajat viselõ fiú csak 1995-re szerezte meg, elhódítva a portugál kupát a bolgár Jordanov 2 találatának köszönhetõen. Ekkor ugyanis a fénykorát élõ Barca szólította magához 124 meccs után, a holland mágus, Johan Cruyff helyet szorított neki Dream teamjében. Persze volt egy kis bökkenõ: Luis nagy örömében 1994 végén aláírt a Parmának, majd 1995-ben a változatosság kedvéért a Juventusnak is. Az olasz szövetség 2 évre eltiltotta az Olaszországba való igazolástól, amivel a Barca járt jól...

Akkoriban nehéz helyzete volt, hiszen elõzõ évben Romárió, Ronald Koeman, Sztoicskov és M. Laudrup küzdött a 3 légióshelyért - Figo szerencséjére elõször a dán távozott (pont a Realba), majd feloldották a légióskorlátozást. Persze kitûnõ spanyolok is voltak arrafelé, elég ha csak Zubizarretára, Goycoecheára, Beguiristainra, Baqueróra, Julio Salinasra gondolunk. A zseniális Cruyff megtalálta igazi helyét a csapatban: jobb oldali félig csatár-félig középpályást nevelt belõle. Itt kapta becenevét is: sörénye miatt viccesen csak Oroszlánkirálynak hívták.

Amikor leigazolták utána a Sportingbeli edzõjét, az angol Bobby Robsont s a fiatal Ronaldót, egy év alatt 3 trófeát nyertek el! Amikor késõbb a bajnoki címet elhappolta tõlük a Real, jött van Gaal, az "idióta diktátor", de Figo helye megkérdõjelezhetetlen maradt, s begyûjtött még 1-1 spanyol bajnoki és kupacímet is, s egy európai Szuperkupát is. A 2000-re szétesõ Barcában egyértelmûen õ volt az, akire egyetlen rossz szó sem volt, hiszen zseniálisan és gólerõsen játszott. 2000-ben csapatkapitány lett, s õt választották a liga legjobb idegenlégiósának és középpályásának. Az európai focilapok pedig az év legjobb játékosának választották!

 Hogy miért lett mégis a Real játékosa a Barcában 172 meccsen 30 találatot elért titán? Ez csak nemrég, 2003 végén derült ki, ugyanis Figo jobb fizetést szeretett volna kicsikarni a Barcától, de Nunez elutasította, mondván, még élõ szerzõdése van. Erre Figo azt találta ki, hogy zsarolásul leszerzõdik a Real legesélytelenebb elnökjelöltjével, Florentino Perezzel, miszerint ha az lesz a Real elnöke, akkor õ a Realba szerzõdik nyáron, különben 5 milliárd pesetát (25 millió dollárt) kell fizetnie a portugálnak. Az ötlete kétszeresen sem jött be: a Barca vezetõsége nem dõlt be a trükknek, és az addig 10%-kal álló Perez kijátszotta a Figo-adut, s a tagok õt választották meg elnökké. Figo persze kétségbeesett, s arra kérte a Barca elnökségét, hogy fizessék ki a 25 milliót (saját játékosukért!), de õk erre nem voltak hajlandók. Végül a Real leszurkolta a kivásárlási árat, a 65 millió eurót, így Figo - tetszett, nem tetszett - Madridba költözött. Ráadásul az összeg nagy részét a Telefónica nevû távközlési cég tette le az asztalra Figo marketingjogai fejében.

Ettõl fogva a Real minden Barcelonai fellépése kész becsületsértés volt: dobálták üveggel, mobiltelefonnal, almával, disznófejjel, írták nevét guminõre... Egy-egy szögletnél olyan jelenetek zajlottak le, mint amikor Áts Feriék beleszaladtak a Pál utcaiak bombazáporába:). Becsületére legyen mondva, hihetetlen formában játszott 2001-ben, döntõ szerepe volt abban, hogy a madridisták 4 év után újra bajnoki címet ünnepelhettek - õ pedig bezsebelhette az Aranylabdát, Beckham és Raul elõtt. 2001-ben nagyon szerette volna, ha leigazolják mellé Rui Costát, de szerintem Zidannal sem jártak rosszul. Õsszel egyenesen zseniálisan játszott, fõleg a Zidane eltiltása miatt nélküle megvívott BL-ütközeteken, tavasszal viszont kegyetlen rosszul játszott, a szurkolók valósággal lekiabálták a pályáról... Késõbb kiderült, hogy súlyos térdsérülése volt, egy átlagember lépni sem bírt volna a fájdalomtól...

Néha szinte sírt a pályán, de a 2002-es BL-aranyban nagy szerepet játszott, igaz, a döntõben a közönség megtapsolta Del Bosquét, amikor az végre lecserélte Glasgowban. A sérülés a VB-re is elkísérte, többek között ezért sikerült oly gyászosra a luzitánok ázsiai szereplése. 2003-ban már sokkal jobban játszott, ha nem is nyerte vissza egykori zseniális formáját - talán mert Zidane és Raul mellett mégiscsak õ a 3. ember a középpályán - ördögien cselezett és sok gólpasszt adott, s 33 meccsen 10 gólt ért el, ami remek teljesítmény. A 11-esekkel gyûlt meg a baja: az Atletico ellen elhibázott büntetõ majdnem a bajnoki címbe (hû de sírhatnékom volt akkor!), míg a Juvéval szembeni büntetõrúgása (azaz inkább labda ellen elkövetett merénylete) már a BL-bõl való kiesést jelentette. 2003 nyarán érkezett Beckham (akivel õ beszél legtöbbet a csapatból jó nyelvtudása miatt), így egyértelmûen a 4. helyre szorult vissza a középpályán, de érdekes módon õsszel megint nagy formába lendült, bár azért néha érzõdik rajta a kor, de ha így folytatja, a Real végre duplázni tud s nyáron a portugál "Aranynemzedék" végre nyer valami fényesen csilligó medaliont a nagyok között is...

Egyben azért megelõzte Beckhamet: amikor még az angolnak a hírét sem hallottuk, neki már topodell felesége volt Helene személyében, akivel már akkor együtt élt, amikor még csak egyszerû ember volt:) Amúgy is intelligens elme: kedveli Goyát, Picassót és Velasquezt, szeret lovagolni. Idõközben még egy dologban megelõzte Beckset: egyrészt 2003 õszén, 2004 elején jobban játszott az angol szõkeségnél, másrészt 2004 februárjában 100. válogatottbeli fellépésén lefocizta a pályáról a Real angolját. 2004-ben a szenvedõ Real legjobbjának bizonyult, s ha a többiek is így játszottak volna, mint õ, akkor nem ilyan szégyenletes szezont zártak volna...
forrás: