A kopasz zseni Toulose-ban született, apja a francia rögbiválogatott tagjaként szerettette meg a szelídebb focival, s itt ismerkedett meg a sportág alapjaival, s ezzel a csapattal ácsingózott a 2. ligából a legjobbak közé. Apja, Alain, bár szülei korán elváltak, sokáig tanítgatta az akkor még középpályást játszó fiút. A Stade Levanetinben ismerkedett meg az alapokkal, s itt érte el elsõ nagy sikerét, elnyerve a Pirreneusok Ifjúsági Kupát. 1998-ban került az akkoriban elsõ osztályú Touleuse-hoz, s elsõ meccsét 1991-ben vívta a Nancy ellen szeptember 21-én. 21 éves korára már õ volt az elsõ számú kapus, s el is csábította az akkor fénykorát élõ, zsinórban ötszörös bajnok Olimpique Marseille. Itt egybõl a csapatba került, s kétszeres bajnok, kupagyõztes, majd 1993-ban BEK-gyõztes lett, a színes bõrû hátvéd, Basile Boli fejesgóljával nagy meglepetésre legyõzve a nagy favorit AC Milant.

A döntõn Fabian remekül védett, s emlékszem, nagyon csodálkoztam a TV elõtt, hogy rövidujjú mezben repked, ráadásul a szünetben átöltözött - amúgy nyugis ember, a meccshez vezetõ buszúton egyszerûen elszundikált, míg a többiek idegeskedtek... A rövidujjú mezt tulajdonképpen õ tette divattá Európában. Akkoriban olyan sztárokkal játszott együtt, mint Desailly, Boli, Franck Sauzée, Deschamps, Eydelie, Angloma, Boksics, a szupersztár, Jean-Pierre Papin, vagy éppen Manu Amoros. 1993-ban kizárták õket az elsõ osztálybõl, mert a Valenciennes elleni meccset megbundázták, s bár a bajnokságban másodikak lettek, kiestek... Barthez követte õket a süllyesztõbe, de a másodosztály megnyerése után (ami hiábavaló volt mert 2 éves eltiltást kaptak) az AS Monaco lecsapott az extravagáns portásra, s 5 évig a hercegségbelieket szolgálta, s velük is bajnok és kupagyõztes lett.

A BEK-ben is sikerült a legjobb 4 közé jutni 97-ben, de a Juve Del Piero vezérletével jobbnak bizonyult. Együtt játszott a piros-fehéreknél Henryval, Trezeguet-vel és Petit-vel késõbbi VB- és EB-gyõztes társai közül - kivéve azt a 2 hónapot, amit canabis-származék fogyasztása miatt kapott büntetése fejében pihent végig 1996-ban...

Ekkor már a válogatott tagja volt, hiszen már 1994-ben bemutatkozhatott a nemzeti 11-ben, s elõször nagy versenyen az 1996-os EB-n láthattuk elõször, de istenigazából az 1998-as VB-n robbant be: eleinte a Blanctól kopasz fejére kapott meccs elõtti puszik, majd remek védései, s néha hajmeresztõ labdaérintései (egyszer a paragauayiak ellen "megtáncoltatta" a lasztit a gólvonalon) miatt. Megnyerték a tornát, õt meg beválasztották a torna csapatába: összesen csak 2 gólt kapott (ez az ún. Lev Jasin-díj).

2000-ben is õ védte a gallok kapuját, s több bravúrral is hozzájárult az Európa-bajnoki cím elnyeréséhez. 2000-ben eljött az idõ a váltásra: 12.5 millió fontért leigazolta a Schmeichel utódját keresõ Manchester United. Itt bõven kapott a rivaldafénybõl, ráadásul gyönyörû modell élettársa, Linda Evangelista miatt is a fotósok és magazinok kereszttüzébe került. Kialakult a sajátos stílusa: egy meccsen képes volt hihetetlen, a fizikai törvényeket meghazudtoló bravúrokra - s hajmeresztõ megoldásokra, mellényúlásokra is. Mindenesetre elsõ szezonjában aranyat nyert, amihez tavaly még egyet hozzárakott.

2002-ben ott volt az ázsiai VB-n, s nem rajta múlt a franciák gyászos szereplése. A MU-nak már csak az újabb BL-serleg hiányzott, de nem volt a csapatnak szerencséje, Bartheznek meg bõven nem: 2003 tavaszán sokak (fõleg Ferguson szerint) rajta ment el a Real elleni meccs, s Ronaldo mesterhármasa végképp betette neki a kaput - már a szezon elején próbálgatta a francia sérülése idején az észak-ír Carrollt, de a félig magyar amerikai Tim Howardban találta meg megfelelõ utódját. A fiú semmivel sem jobb képességû kapus, csak nagyságrendekkel megbízhatóbb. Barthez így 2003 õszén sem bajnoki, sem BL-meccsen nem kapott szerepet...

Nem is meglepõ, hogy rengeteg csapattal összehozták az újságok, de ugye szezon közben nem lehet igazolni manapság, így Fabian az UEFÁ-hoz fordult egy különleges engedélyért, hogy kölcsönbe hazamehessen Franciaországba, ám elutasították. Mindenesetre a Monacóval és a PSG-vel is hírbe hozták, de a Marseille-be tért haza, bár érdekes módon a szurkolók sem fogadták egyöntetû lelkesedéssel, mert a horvát Runje közönségkedvencnek számít, s nem is védett rosszul. Mindenesetre õ lett a No.1, s nem is véd rosszul, ráadásul elsõ meccsén a francia kupában értékesítette a döntõ, 5. büntetõt is.

Gyermekkori beceneve máig elkísérte: kis cipésznek, suszterinasnak nevezték el a nagyobbak a serdülõben. Hobbija a dohányzás (!!!) és a delfinekkel való úszkálás, s egyszer Manchesterben úgy eltévedt az autópályán, hogy véletlenül a Liverpool stadionjába ment be...
forrás: foci.buj.hu