Aílton

Aílton egyike a futball csodáinak: büszke pocakját, termetéhez képest aránytalan, vaskos felsõtestét elnézve egyike lehetne a gyárak ünnepén lejátszott nõsök-nõtlenek rangadó cseréinek - mindeközben egyike a legrobbanékonyabb és legveszélyesebb csatároknak! Termetét meghazudtolóan nagy a kezdõsebessége (akárcsak honfitársának, Romariónak egykoron), s a gólhelyzeteket is nagy százalékkal rúgja be. Pályafutása nem nélkülözi a kacskaringókat: kiscsapatokból Németország legjobbjává küzdötte fel magát, majd nagy meglepetésre elhagyta a bajnokcsapatot , közben kis híján katari válogatott lett.

Paraná államban egy kis faluban, roppant szegény családban látta meg a napvilágot, szülei 12 gyerekének egyikeként. Nem indult jól az élete: iskolába sem járhatott, nem is tudott írni-olvasni, hiszen már fiatalon napszámosként dolgozott. A Mogi-Mirim EC (1993-1994) volt nevelõegyesülete, majd megfordult kisebb klubokban, mint az Ypiranga (1995), Internacional (1995-1996), Santa Cruz (1996), s innen emelte ki a gömböc-termetû, de villámgyors csatárt elsõ komolyabb profiklubja, a Guaráni. A bajnokságban hatodik helyre futottak be, Aílton pedig harmadik helyen végzett a góllövõlistán holtversenyben Túlióval, aki nemrégiben Újpesten is megfordult (bár futni nem igazán láttuk). Mint rendesen, a fiatal tehetségre felfigyeltek a külföldi gazdagabb klubok: Aílton a közepes dél-amerikai tehetségek felvevõpiacába, Mexikóba költözött, ahol másfél éven keresztül az Universidad Nueva Leon (UNAM) gárdáját erõsítette az equadori legenda, Hurtado s a VB-ken is sokszor bizonyított hazai Luis Hernández mellett.

A Tigrisek drukkereit 15 meccsen öt góllal boldogította, s a szállodában, ahol lakott, megismerkedett késõbbi feleségével, Rosalitával. Második, õszi szezonjában hét meccsen is gól nélkül maradt, ám menedzserének sikerült kiközvetítenie Brémába, ráadásul 2.8 milliós akkori werderes rekordösszegért! Németországban élénk derültséget keltett jóllakott napközisre emlékeztetõ alakja, ám amikor elõször pályára lépett bajnokin is, a kritikusok torkára forrasztotta a szót: góllal mutatkozott be - ám kellett egy kis idõ, amíg felvette a Bundesliga ritmusát. A következõ évben robbantott: 14 góllal már megjelent a góllövõlistán is a drukkerek által csak Kugelblitznek, azaz Gömbvillámnak becézték! Persze az egy másik Werder volt: a csatársorban Flo, Kuntz és Labbadia szaladgált mellette, a középpályáról pedig Wicky, Eilts, Frings, Herzog és Pfeiffenberger tömte õket labdával. Késõbb sem lankadt, két év alatt több mint 30 gólt lõtt, igaz, egyenetlen elosztásban: volt olyan õsz, amikor 13 gólt szerzett, majd egytucatnyi mérkõzésen gólszünetet hirdetett.

A válogatottban õszinte sajnálatára szóba sem került, pedig Ronaldóval együtt a világ legrobbanékonyabb csatárkettõsét alkothatták volna. Különösen 2003-as formáját tekintve érthetetlen mellõzése: menedzserei ki is találták, hogy a dortmundi Dedével együtt Katar "honosítja" õket (plusz Dedé öccsét, Leonardót), de a FIFA nem engedélyezte nekik, mondván, nem kívánnak precedens teremteni a késõbbi idõk válogatottból kiszorultjainak - persze több százezer eurót ígértek a duónak Olajországból. Felmerült a neve a német válogatottban is: 2003-ban és 2004 õszén, Klinsmann érkezésekor, de nem talált pozitív visszhangra a játékosok körében: Oli Kahn is nagyon élesen kikelt ellene, mondván, ha õ is ott lenne, nem is nevezhetnék németnek a válogatottat ("Aki ebben a válogatottban játszik, annak legalább valamilyen kötõdésének kell lennie ehhez az országhoz, ehhez a földhöz. Legalább itt kellene születnie és itt is élnie évekig, különben számomra teljesen elveszik a német szó jelentése a válogatottban.") - s Asamoah? - kérdezhetnénk).

Aílton mindenestre nagyon mérges volt, hiszen élete álmának nevezte, hogy bármilyen válogatott mezt felhúzhasson magára, s meg is nevezte a felelõsöket: "Borzasztó dühös vagyok, még az is felvetõdött bennem, hogy elhagyom Németországot. Nem értem a FIFA döntését, és hogy mi alapján változtatták meg a szabályt. Úgy tudom, hogy Németországból jelezték a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek, hogy lépjenek közbe, de nem tudom kinek állt szándékában keresztbe tenni nekem. Mindig is vágytam arra, hogy egyszer válogatott legyek, és mivel a brazil nemzeti csapatba nem volt esélyem bekerülni, kapóra jött a katariak felkérése". Brémában gólkirály, kupagyõztes, bajnok és az Év játékosa lett, mégis már a Schalke jövendõbeli játékosaként fejezte be a szezont: már télen aláírt a gelsenkircheni gárdához, akik brémai fizetésének többszörösét ígérték a kétéves szerzõdés ellenében. Nemcsak a pályán élvezi a gyorsaságot: a német autópályák rémének számít Porsche 911-esével, s a magánéletben is fura felfogása van: minden otthoni munkát az asszonynak hagy, mondván, a férfi teremti elõ a pénzt. Mindenestre boldogan él három gyermekével, s többször is kiemelte a házassági hûség fontosságát. Segíti szülõföldjének szegényeit is: brémai jó barátjával, a jelenleg a Bayernben játszó Pizarróval együtt egy alapítvány hozott létre. Hódolhat kedvenc hobbijának, a rodeózásnak is: egy több száz állatos ranchet vásárolt szülõházának közelében, ahol egykoron napszámosként dolgozott a család! Nem is szeret visszatérni Európába: eddig még minden évben megbüntették klubjai, mert szabadságát önkényesen meghosszabbította két-három nappal.

Közben a Bundesliga negyedik leggólerõsebb idegenlégiósává vált: már csak Bum Kun Csa (89 góljával nem sokáig), Chapuisat (106) és Geovanni Élber (133) áll elõtte a ranglistán!
forrás: foci.buj.hu